A pulzus az egy perc alatt mért szívösszehúzódások száma, amelyet tapintással is jól mérhetünk, a test különböző pontjain. Leggyakrabban az arteria radialist (csuklónál lévő verőér), illetve az arteria carotist (nyaki verőér) tapintjuk. Mivel a nyaki verőér nyomásra érzékeny, elsősorban a csuklónál javasoljuk a pulzusmérést.
Hol tapintható a radialis artéria?
Az alkar belső felszínén, a hüvelykujj felőli oldalon, a csukló felett tudja a legjobban kitapintani a verőeret.
Ezen a területen talál egy szintén jól tapintható ínt is. Ennek a külső (hüvelykujj felé eső) oldalán fut az ér a csukló magasságában.
A mérés menete
A csuklót kicsit behajlítva, helyezze keze mutató- és középső ujját az alkar hüvelykujj felőli oldalára, a csukló ízület felső szélére. (Az ízület ott található, ahol jól láthatóan hajlik a kézfej.)
Enyhe nyomással, az ujjbegyet finoman mozgatva tapintsa ki a pulzust. (Figyeljen rá, hogy az érintés finom legyen. Egy erősebb nyomás sok esetben elnyomja az eret, és nem tapintható a szívverés.) Érdemes kicsit keresgélni, megnézni, hol tapintható a legerősebben, legbiztosabban. Egy kis rutint szerezve, nagyon gyorsan és biztosan megtalálható.
Készítsen elő egy olyan mérőeszközt, amellyel másodpercet tud mérni. (Másodperc mutatós óra, vagy a telefon óra funkciójában található stopper.) Számolja meg az 60 mp alatti lüktetések számát, így megkapja a pulzusát. A kardiotanösvény nyugalmi pulzusát is így mérje a kezdőponton!
Más a helyzet, ha terheléses pulzust mérünk, mint például a kardiotúrák során. Mivel a terhelést követően a pulzus gyorsan csökken már egy percen belül is, pontosabb adatot kapunk, ha 15 másodpercet mérünk, és ezt néggyel szorozzuk. A kardiotúra pulzusmérő pontjain is így mérje terheléses pulzusát!
