2012 óta Június 1. a Szülők Napja, az ENSZ indítványozására. Ezen a napon a szülői hivatást, az odaadó gondoskodást és szeretetet ünnepeljük.
Az ENSZ kiemelt figyelmet fordít a családokra, mint elsődleges szocializációs közegre. A gyermekek itt tanulják meg az együttélés szabályait, itt formálódik a személyiségük, értékrendjük, viselkedési mintáik.
A szülők kiemelt szerepet töltenek be a családi rendszerben. A harmonikusan működő család védelmet jelenet a gyermek számára, ahol biztonságban érzi magát és kiteljesedhet. A legnehezebb körülményeket is átvészelhetik azok a kicsik, akik megtapasztalják a feltétel nélküli szeretetet, a következetes elvárásokat, a megfelelő figyelmet és elismerést, de a korlátokat is!
A szülői magatartás egy életre meghatározza a kötődést, amely mintául szolgál a későbbi kapcsolatokban. Ez az érzelmi minta öröklődik nemzedékről nemzedékre. Így adjuk tovább a jó működéseket, és a sérüléseket is. Mindezek megváltoztatása – amennyiben lehetséges – komoly önismereti munkát igényel, amelyhez ajánlott szakember segítségét kérni.
Nem könnyű szülőnek lenni. Még akkor sem, ha az apa és anya értékrendje azonos és határozott elképzeléseik vannak a családi életről. A családot stabil alapokra lehet csak felépíteni. Még az erős kapcsolatot is próbára teszik a gyerekneveléssel járó feladatok, így nagyon fontos a párkapcsolat tudatos ápolása. Sok mindenre fel lehet készülni, de a valóságra teljes mértékben nem.
A szülői szerep fárasztó, sőt néha idegölő. Ezzel nem könnyű szembenézni, hiszen mindenhonnan azok az impulzusok érkeznek, hogy „milyen csodálatos a gyermekáldás, az anyai szeretetnél nincs szebb, a gyerekek nevelése felemelő feladat”. Feszültségforrás lehet már a saját negatív érzések felbukkanása is, de ezt fokozhatja, ha a két szülő temperamentuma jelentősen különbözik, és megindulnak a kölcsönös vádaskodások. Nagyon fontos az intimitás elmélyítése, ahol ezek a problémák megbeszélhetők.
A gyermekvállalással együtt jár a saját igények háttérbe helyezése, a lemondás vágyott dolgokról, így teljesen jogos, ha időnként nem felhőtlen örömmel tesszük mindezt. Jó ha az ember felismeri saját érzéseit, elfogadja a jogosságukat, és a feladatait ellátva megtanulja miként tudja a halmozódó feszültséget egészséges módon levezetni.
Gyakori, főként első gyermekes anyukáknál, hogy nagyon jó anyák szeretnének lenni. Minden figyelmüket a babára összpontosítják, és saját igényeiket teljességgel a háttérbe szorítják. Hosszú távon ez is gondot okoz, hiszen egy idő után teljesen kimerülhetnek, és a házastárs is megélheti a mellőzöttség érzését, ami gondokat okozhat a párkapcsolatban. Érdemes erre is tudatosan figyelni.
Felbukkanhat a kóros aggodalom is. A mai világban rengetek információhoz hozzáférünk, amelyek sokszor egymással is szembe mennek. Mindez csak fokozhatja a bizonytalanságot, hiszen ember legyen a talpán, aki ilyenkor dönteni tud. Nem kell minden esetben a Google szakértőhöz fordulnunk, fontos, hogy bízzunk egy kicsit jobban magunkban! Nem baj, ha valaki nem tökéletes szülő (ilyen nincs is), de ha figyel a gyereke jelzéseire és következetes, akkor nagy baj nem lehet. A saját temperamentumunkat úgysem tudjuk gyökeresen megváltoztatni. A gyerekek sok mindenhez jól tudnak alkalmazkodni ha az kiszámítható, és érzik a szülő feltétel nélküli szeretetét. Gyermekgondozási tanácsért forduljunk bátaran a védőnőkhöz és gyermekorvosokhoz. Természetesen ne feledkezzünk meg a nagymamákról sem! Sok tapasztalat és bölcsesség birtokosai!
A házasságban mindkét fél hozza a családi mintáit, amelyek nem tudatosak, és egy nehezebb pillanatban egymásnak is feszülhetnek. Mindkét szülő érezheti úgy, hogy neki van igaza. A felfokozott érzelmi helyzetben nehezebb konszenzusra jutni, és megtartani a gyerekek felé az egységes kiállást. A megoldatlan, ismétlődő ütközések olyan tudattalan játszmákká alakulhatnak, amelyekben azonos algoritmus mentén fut le a kommunikáció, amelynek nincs megoldása. Érdemes ezeket időben felismerni, és nyugodt állapotban átgondolni, megbeszélni.
Sokat hallunk arról is, hogy válságban van a család intézménye. Számos fiatal fél az elköteleződéstől, hiszen nagyon sok családot látnak széthullani. Talán nem is hisznek az életre szóló kapcsolat létezésében. Nem ritka példa, hogy már egész kicsi babával magukra maradnak az anyák, mert az apák kilépnek a család életéből. Természetesen ez fordítva is megtörténhet, de a gyerekek jellemzően mégis az anyáknál maradnak, a nőkre hárul ilyen téren a nagyobb feladat, sokszor a saját életről való teljes lemondás.
Mindent összegezve a szülővé válás elköteleződést igényel, számos lemondással jár, de aki megtapasztalja az tudja, hogy a nehézségek ellenére micsoda boldogságot adnak a gyerekek. Érdemes tehát vállalkozni, kitartani! Kutatások igazolják, hogy a szeretetteljes párkapcsolatban és biztonságót nyújtó összetartó családban élő emberek egészségesebbek, valamint életéveik is hosszabbak.
Gondoljunk a mai napon szeretettel és hálával a szülőkre, akik hibáikkal együtt remélhetőleg elég jó szülők voltak, és sok áldozatot hoztak azért, hogy mi ott álljunk ahol most vagyunk!
Ajánlott olvasmányok:
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő – Könyv a gyereknevelésről; Park Könyvkiadó Kft.
Mihalec Gábor: Gyűrű-kúra, Harmat Kiadói Alapítvány.
Pál Ferenc: A függőségtól az intimitásig; Kulcslyuk Kiadó
Eric Berne: Emberi játszmák; Háttér Kiadó
