A daganatos betegek száma világszerte évről évre növekszik. A lehetséges genetikai okok mellett számos rizikótényezőt azonosított az orvostudomány, amelyek bizonyítottan növelik a rákos megbetegedések kialakulásának lehetőségét. Vannak olyan faktorok, mint például a dohányzás, amely önmagában is jelentősen növeli a tüdőrák előfordulását, sok esetben azonban multifaktoriális megbetegedésekről van szó, tehát több tényező együttes hatása, illetve véletlen mutációk is hozzájárulnak a kórfolyamat kialakulásához.
Az említett rizikótényezők közül érdemes külön is foglalkozni az elhízással, hiszen világszerte egyre nagyobb egészségügyi problémát jelent. Az emberek közel negyedét érinti és számos további betegség rizikófaktora. A WHO a kövérséget a világ 10 legjelentősebb egészségügyi problémái közé sorolta. Becslések szerint az összes daganatos megbetegedésnek akár 20 %-át is okozhatja elhízás.
Az elmúlt 30 évben több száz epidemiológiai vizsgálat zajlott, amely az elhízás és a daganatos betegségek közötti összefüggéseket vizsgálta, többek között az alábbi kérdésekre is választ keresve:
- A különböző daganattípusok kialakulása milyen mértékben hozható összefüggésbe az elhízással?
- Az elhízás kezelése milyen mértékben csökkenti a rizikót?
- Az elhízás befolyásolja-e a daganatos betegség kezelésének eredményességét?
- Maga az elhízás vagy a következményes anyagcserezavarok és kórállapotok jelentik a rizikót?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakosodott ügynöksége, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2016-ban arra a megállapításra jutott, hogy a daganatos betegségek 13 formájánál az elhízás megnövekedett kockázatot jelent. Ide tartoznak a menopauzát követő időszakban kialakuló emlődaganatok, a méhnyálkahártya és a petefészkek daganatai, a vastag-és végbélrákok, a nyelőcső adenokarcinómája, az epehólyag, a gyomorszáj, a máj, a pajzsmirigy, a hasnyálmirigy, a vese, és a csontvelő daganatai, valamint a lágy agyburok jóindulatú daganata (meningeoma).
Az elhízás és a daganatos megbetegedés növekvő rizikója közötti összefüggés a májrák esetén a férfiaknál, míg az epehólyagrák esetén a nőknél mutat nagyobb együttállást. Az emlőrák kockázata főként a menopauza után növekszik a túlsúlyos és elhízott nők körében, de az elhízás a férfiaknál kialakuló emlőrák esetén is kockázati tényezőt jelent.
A fenti esetekben tehát egyértelmű, hogy a betegségek előfordulása összefügg az elhízással. Logikusnak tűnik, hogy a fogyással csökkenthető a daganatos betegség kialakulásának kockázata. Felmerül a kérdés, hogy ez az előny mennyi idő után, és milyen százalékban jelenik meg? Ezzel a témával főként azok a kutatások foglalkoznak, amelyek a fogyást segítő gyomorszűkítő vagy bélrövidítő műtétek előnyeit vizsgálják. Összehasonlítva a műtéten átesett, valamint a súlyban és életkorban azonos, de nem műtött betegeket, jelentős rizikócsökkenés (27-59%) tapasztalható a műtöttek körében, amely a beavatkozást követő fogyással hozható összefüggésbe. Természetesen ezek az adatok az elhízással kapcsolatos daganattípusokra érvényesek, mint például az emlő és a méhnyálkahártya daganata, amelyek esetében átlagosan 38% rizikócsökkenésről számolnak be.
Az elhízás kedvezőtlen hatással lehet a daganatos betegség lefolyására, az életminőségre, a túlélésre és a kiújulásra egyaránt. Ezt támasztják alá azok a vizsgálatok, amelyeket nagyrészt emlő, prosztata és vastagbélrákos betegek bevonásával végeztek. Emlőrákos esetekben például összefüggést találtak az elhízás és a kezelés következtében fellépő nyirokpangás, valamint a prosztatarákkal műtött férfiak esetén a vizelet- inkontinencia előfordulásának gyakorisága között. A II. és III. stádiumú vastagbélrák kiújulásának kockázata szintén növekedést mutatott a kezdeti magas testtömeg mellett.
Még nem teljesen tisztázott, hogy az elhízás milyen módon járul hozzá a daganatos megbetegedések kialakulásához. Feltételezhetően nem maga a túlsúly, hanem a következményes anyagcsere-változások, a megváltozott bélflóra, a gyulladásos folyamatok, illetve a kialakuló inzulinrezisztencia játszanak szerepet a rák kialakulásában. Ezen feltételezések, még további vizsgálatok tárgyát képzik.
Mikor beszélünk elhízásról?
Túlsúlyról a testtömeg index (BMI) 25 fölötti értéke esetén beszélünk, míg 30 fölötti érték már elhízást jelent. Az eredményes, hosszú távon is fenntartható testsúlycsökkentés összetett feladat, nagyon gyakran támogatás nélkül nem is sikerül. Ahogy a túlsúly is évek alatt rakódik le, annak ledolgozása is hosszú folyamat, amit sokféle tényező befolyásol. Biztató azonban, hogy 5-10% testsúlycsökkenés már sokat jelent az egészség szempontjából. Az Egészségfejlesztési Iroda kollégái zárt Facebook csoportban, ingyenesen kínálnak segítséget a járás fogyni vágyó lakosainak. A csoportba történő regisztráció az alábbi jelentkezés lap kitöltésével történik: https://forms.gle/9h3EJMRfjsSAAPvx5
Huszárné Kürti Éva
Felhasznált irodalom:
- https://www.nature.com/articles/nrc1408/boxes/bx4
- https://www.cancer.gov/about-cancer/causes-prevention/risk/obesity/obesity-fact-sheet#does-avoiding-weight-gain-or-losing-weight-decrease-the-risk-of-cancer
- https://www.acc.org/latest-in-cardiology/articles/2016/10/06/10/05/the-relationship-between-obesity-and-cancer#:~:text=Obesity%20is%20associated%20with%20an%20increased%20risk%20of,examined%20the%20relationship%20between%20obesity%20and%20cancer%20risk.
- https://www.ogyei.gov.hu/otap_2009/
