Szülőként nagy felelősség nyomja a vállunkat, hiszen mindig a lehető legtöbbet szeretnénk megadni a gyermekeinknek. Azt akarjuk, hogy boldogok, egészségesek és sikeresek legyenek, és könnyen érezhetjük azt, hogy tökéletes szülőknek kell lennünk ahhoz, hogy tökéletes felnőttet nevelhessünk. A tökéletességre való törekvés viszont folyamatos szorongással, kudarcérzéssel és szégyennel járhat. Egy dologgal fontos tisztában lennünk: tökéletes szülő nem létezik. A jó hír azonban az, hogy teljesen megfelelő, ha elég jó szülők vagyunk.
Ma már tudjuk, hogy a gyermekek fejlődése nem csak a genetikán múlik, hanem nagy hatást gyakorol rá a családi és szociális légkör is. A szülői gondoskodás elengedhetetlen a felnőtté válás folyamatában. Donald Winnicott, brit gyermekorvos és pszichoanalitikus alkotta meg az „elég jó anya” fogalmát, amely azt jelenti, hogy nem kell a gondozónak tökéletesnek lennie és megugorhatatlan mércéket állítania maga és gyermeke elé, ahhoz, hogy sikeres legyen a gyermeknevelés. Az elég jó szülőség feltétele a gondoskodási készség és a gyermek változásaira való érzékenység. Fontos tehát, hogy elengedjük a tökéletes szülő eszményét, és a hibázás lehetősége mellett törekedjünk mindig arra, hogy minden élethelyzetben a gyermek valós igényeire reagáljunk.
Ezek mellett természetesen fontos a szemléletmód, amellyel a gyermekünket neveljük. Erre nagy hatást gyakorolnak saját szüleink pozitív és még inkább negatív példái. Tudnunk kell azonban, hogy nincs egy univerzális megoldás vagy eszköz, amely a sikeres gyermeknevelést garantálná, hiszen minden gyermek és család egyedi. Vannak viszont fontos készségek, amelyeket mindenképpen el kell sajátítania a gyermeknek, hogy sikeres felnőtt válhasson belőle. Sőt, mi több, minden szülőnek törekednie kell ezekre saját magát tekintve is. Ilyen készségek például az önbizalom, az önállóság, a megküzdés, és az önkontroll.
Önbizalom, Önállóság
Életünk számtalan területére hatással van, hogy képesek vagyunk-e bízni önmagunkban és másokban. Ahhoz, hogy ez kialakulhasson gyermekünkben, fontos, hogy olyan elfogadó közeget biztosítsunk számára, amely biztonságot nyújt és lehetővé teszi, hogy reális visszajelzéseket kaphassanak tőlünk. Figyeljünk arra, hogy a viselkedések helyeslése és biztatása túlsúlyban legyen a helytelenítéshez képest. Végül pedig az egyik legfontosabb vonatkozás: ha a szülő képes saját szülői szerepében megbízni, azzal gyermeke önbizalmát is megalapozza.
Az önállóság kialakulásához sok olyan lehetőséget kell biztosítanunk gyermekeink számára, melyek során egyedül is képesek ellátni egy feladatot. Találjunk olyan tevékenységeket, amiben önállóak lehetnek és sikerélményeket élhetnek át: például hagyjuk, hogy bekapcsolja magát az autóban, vagy, hogy egyedül kösse be a cipőjét.
Megküzdés
A megküzdés tág fogalom, amit nem is egyszerű összefoglalni. A mindennapi apró problémák vagy a hosszan tartó stressz kezelése, de egyfajta rugalmasság az új és váratlan helyzetekkel szemben is ide tartoznak. Ezek a szülő számára is éppoly lényegesek a nevelés során, mint a gyermek jövője szempontjából. Nagyon fontos, hogy először saját magunkban rakjunk rendet. Tanuljuk meg a feszültségeinket kezelni, legyünk tudatosak a frusztrációinkkal kapcsolatban, és azokat ne a gyermeken vezessük le.
Biztassuk őket és legyünk együttérzőek, amikor nehéz helyzeteket élnek meg! Ha pedig hibát követnek el, fordítsuk figyelmüket a fejlődési lehetőségekre és biztosítsuk arról, hogy így is szeretjük őket.
Önkontroll
Személyes fejlődésünk során fokozatosan alakul ki bennünk az önkontroll képessége. Ez azt jelenti, hogy idővel megtanuljuk, hogy szükség esetén késleltessük a vágyainkat és kezeljük indulatainkat. Fontos azonban tudnunk, hogy a gyermekek 4–5 éves korukig nem birtokolják azt a fajta önkontrollt, amelyet a felnőttek elvárnának tőlük. Ez természetes, legyünk türelmesek. A gyermekek tőlünk tanulják meg, hogy hogyan lehet a vágyaikat, indulataikat kezelni, ezért olyan fontos a megfelelő példamutatás. Amilyen módon időt töltünk gyermekeinkkel, abban számtalanszor megjelenik a saját önkontrollunk modellünk: ahogy a gyermek frusztrációit kezeljük, vagy ahogy megnyugtatjuk őket, egyúttal lehetővé tesszük, hogy nagyon könnyen eltanulják a mintákat. Ne féljünk megmutatni nekik, hogy az önuralom számunkra sem mindig egyszerű dolog: amennyiben elveszítjük, egyszerűen kérjünk bocsánatot.
Néhány gyakorlati jótanács
Amikor veszélyeztetve érezzük a szülői tekintélyünket és feléled a haragunk, vegyünk egy mély levegőt és gondoljuk át a következőket:
- Valóban értjük, hogy mit érez éppen gyermekünk?
- Milyen saját példánk van a múltunkból hasonló szituációkra?
- Szülőként milyen érzéseket kelt bennünk gyermekünk viselkedése?
Osszuk meg élményeinket a gyermekkel és biztosítsuk együttérzésünkről. Amint érezni fogja, hogy egy hullámhosszon vagyunk, sokkal könnyebb lesz a helyes irányba terelni.
Az elég jó szülőség nem az iskolázottságtól vagy műveltségtől függ. Alapja az, hogy a szülő alkalmazkodó és érzékeny a gyermeke szükségleteire. Tudatosítsuk magunkban, hogy mindenkinek vannak nehéz időszakai és senki nem tudja mindig a helyes döntést meghozni. A korábban említett készségek elsajátítása sem azt jelenti, hogy ha ezeket sikeresen átadjuk a gyermeknek, akkor nem lesznek nehézségei az életben. Nehézségek igenis lesznek, és előfordul majd az is, hogy kudarcot vallanak. Az elég jó szülőség azonban elegendő biztosíték lesz arra, hogy legyen erejük felállni és továbbmenni az úton.
Felhasznált irodalom:
Bettelheim, B. (2015). Az elég jó szülő. Budapest: Park Könyvkiadó.
Nelsen, J. (2013). Pozitív fegyelmezés. Budapest: Reneszánsz Könyvkiadó.
