Cikk-sorozatunk második részében folytatjuk az élelmiszer címkékkel való ismerkedést. A cikk első részében sorra vettük a jelölésköteles allergéneket, illetve a tápérték jelölésen belül a kötelezően feltüntetendő tápanyagok listáját. Következőnek a tápérték jelölés nem kötelező elemeivel foglalkozunk.
A tápérték nem jelölésköteles elemei a következők: egyszeresen telítetlen zsírsavak, többszörösen telítetlen zsírsavak, poliolok, keményítő, rostok, a jogszabályok által megengedett bármely vitaminok és ásványi anyagok. Lássuk ezeket részletesebben!
Az alábbi fogalmak egységesen azt mutatják meg a csomagoláson, hogy az adott élelmiszer 100g/ml-ében mennyi az adott összetevő a mennyisége.
Egyszeresen telítetlen zsírsavak: Elsősorban növényi zsiradékokban találhatók például a napraforgó vagy olívaolajban. Szemben a telített zsírsavakkal számos egészségmegőrző hatással bírnak különösen a szív és érrendszeri betegségek terén. Csökkentik a „rossz” koleszterinszintet és segítenek leoldani a lerakódásokat az érfalakról. Az ajánlások szerint a napi energia bevitel maximum 30%-a származik zsírokból. A zsírokon belül az egyszeresen telítetlen zsírsavak legfeljebb 10-15%-ot tegyenek ki. A telített zsírsavak legfeljebb 10%, a többszörösen telítetlen zsírsavak (lásd részletesen lentebb) pedig szintén legfeljebb 10%-ot.
Többszörösen telítetlen zsírsavak: A legegészségesebb zsírsavaknak is nevezzük őket. Ebbe a csoportba tartoznak az omega-3 és omega-6 zsírsav. Az omega-3 csökkenti a kockázatát például a daganatos megbetegedéseknek, a demenciának és az autoimmun betegségeknek. Az omega-6 részt vesz a haj és a bőr egészségének megőrzésében, illetve a sejtmembrán egészséges működésében. Az omega-3 és omega-6 ideális bevitele 1:1 arányban történik. Sajnos a mai modern társadalom táplálkozási szokásaiban ez rendszerint nem valósul meg, és az arány eltolódik az omega-6 irányába. Segíthetünk ezen, ha étkezéseinkben odafigyelünk, hogy rendszeresen fogyasszunk omega-3 forrásokat, mint például a tengeri halak, a chia mag, repceolaj vagy a lenolaj.
Poliolok: A poliolok másnéven cukoralkoholok, vagy édesítők, cukorpótlók. Legismertebb képviselőik a xilit, a mannit és a szorbit. A hagyományos cukorral ellentétben lassan emelik meg a vércukorszintet, így például cukorbetegek vagy fogyni vágyók is fogyaszthatják. Hátrányuk azonban, hogy nagy mennyiségben fogyasztva (kb. 25-30 gramm naponta) puffadást, hasmenést okozhatnak.
Keményítő: A keményítők az összetett szénhidrátok, más néven poliszacharidok közé tartoznak. Ezek több száz szénhidrát összekapcsolódásából keletkeznek, nem édesízűek. A keményítő funkcióját tekintve a növények keményítő formájában raktározzák a tápanyagokat, ezt az emberi szervezet is fel tudja használni.
Rostok: A rostokról vagy másnéven élelmirostokról egyre több szó esik a szakirodalomban és a köznyelvben is. Ennek oka számos egészségre gyakorolt jótékony hatásuk. A rostokat alapvetően két nagy típusba soroljuk: vízben oldódó (pl. pektin) és vízben nem oldódó élelmirostok (pl.: cellulóz). A vízben oldódó élelmirostok segítenek a székrekedés elkerülésében, emellett megköti a koleszterint és az epesavak egy részét, így hozzájárul az egészséges koleszterinszinthez. A vízben nem oldódó élelmirostok segítik az emésztést, a székletképződést és lassítják a szénhidrátok felszívódását. A rostok legjobb forrásai a zöldségek, gyümölcsök és gabonafélék.
Vitaminok: Vitaminok azok a mikrotápanyagok, amelyekre ugyan kis mennyiségben van szüksége a szervezetnek mégis szervezetünk számos folyamatára kihatnak. Energiát nem szolgáltatnak, tehát kalória tartalommal nem rendelkeznek. A vitaminokat két nagy csoportba tudjuk sorolni ezek a vízben és a zsírban oldódó vitaminok. Zsírban oldódó vitamin például az A- vagy D-vitamin. A vízben oldódó vitaminok közé tartozik például a C-vitamin.
Ásványi anyagok: Az ásványi anyagok a vitaminokhoz hasonlóan mikrotápanyagok, amelyek a szervezet számos folyamatában részt vesznek és támogatják az egészséges működést. Energia tartalommal nem rendelkeznek. Megkülönböztetünk mikro-, és makroelemeket attól függően, hogy mennyi a szükséges napi beviteli mennyiség belőlük. A makroelemekből (pl.: Na, Ca) napi több, mint 100 mg mennyiséget kell fogyasztani, míg a mikroelemekből (pl.: Fe, Zn) ennél kevesebbet.
Cikk-sorozatunk folytatásában az E-számokról és a csomagoláson feltüntethető egészségre vonatkozó információkról írunk.
Tóth Eszter dietetikus előadását a témáról itt tekintheti meg: https://www.youtube.com/watch?v=M1qMe_LjT90
Források:
https://egeszsegvonal.gov.hu/egeszseg.htmlhttps://netamin.hu/cikkek/mi-az-idealis-omega-6-es-omega-3-arany-hogyan-erheto-el
