A köztudatban sok tévhit kering a depresszióról. Akár a hétköznapokban is hallhattuk már azt a kifejezést, hogy „olyan depis vagyok”. A depresszió azonban nem egyenlő a szomorúsággal és a rosszkedvvel. Egy komoly, orvosi értelemben vett betegség. Fontos, hogy el tudjuk különíteni a negatív érzéseket ettől a betegségtől.
A szomorúság az emberi élet természetes része, amely egy kedvezőtlen, jól körülhatárolt esemény következtében fordul elő: szerelmi csalódás, munka elvesztése, hozzátartozó, barát, háziállat elvesztése, betegség, nosztalgia, személyes elégedetlenség stb. A probléma megoldásával a szomorúság elmúlik!
Mit tehetünk szomorúság esetén?
- Tudatosítjuk, és elfogadjuk ezt a lelkiállapotot.
- A kiváltó helyzetek megoldásainak keresése.
- Szociális kapcsolatok keresése, megbeszélni, kibeszélni.
- Olyan tevékenységek végzése, ami elősegíti az érzelmi rendszer egyensúlyát.
Ezzel szemben a depressziónak nincs körülhatárolható oka. A szenvedő fél elveszti a lelkesedését, nem talál már örömöt azokban a tevékenységekben, melyek korábban felvidították. Közönyössé, érdektelenné válik. A depresszió epizódokban jelentkezik: többször visszatérhet egy ember életében.
Depresszió esetében az alábbi tünetek közül legalább 5-nek jelen kell lenni, legalább 2 hétig:
- depressziós, szomorú hangulat
- az érdeklődés és örömkészség jelentős csökkenése
- lényeges súlycsökkenés/gyarapodás
- alvászavar (csökkent/fokozott alvás)
- motoros nyugtalanság/gátoltság
- fáradtság, erőtlenség, levertség
- átmeneti demencia
- értéktelenség érzése, önvádlás, bűntudat
- csökkent gondolkodási, koncentrálási és döntésiképesség
- a halállal való foglalkozás, halálvágy, öngyilkossági szándék (terv, kísérlet)
Ha némelyik tünet igaz ránk, ne ijedjünk meg! A depresszió orvosi diagnózisa ennél egy sokkal összetettebb folyamat. Következő cikkünkből megtudhatják, mit tehetünk, ha magunkon vagy egy hozzátartozónkon észleljük a depresszió tüneteit.
Langó Rebeka/pszichológus
