Hogy a karácsony mégis szép legyen – őszintén a magányról - Szentendrei Járás Egészségfejlesztési Iroda

Az őszi-téli időszakban, különösen az adventi-karácsonyi ünnepkörig nagyon sok ember érzi magányosnak magát.

A helyzetet tovább súlyosbítja a világjárvány, amely fokozza az elszigeteltséget, a közvetlen kapcsolatok nehezítettek, a korlátozó intézkedések pedig nagymértékben növelik a stresszt.

Különösen az idősek szenvednek a kényszerű egyedülléttől, bár sajnos bőven akadnak minden korosztályban szomorú, feszült, depresszív emberek.

A pandémia szorongást, elszigeteltséget, az emberi kapcsolatok fallazulását okozza.

A máskor működő napi rutin megoldhatatlan. Szaporodnak a családok nézeteltérései, a generációs problémák felerősödnek. Külön nehézséget, óriási gondot jelent a munkahelyek instabillá válása, a gyerekek számára a digitális oktatás, ahol a szülőnek egyszerre kell helytállnia pedagógusként is. A pedagógusok pedig naponta küzdenek az online oktatás következében beálló szakmai és pszichés problémákkal.

Elmaradnak az ünnep előtti készülődések, vagy erősen megváltozott formában zajlanak. A karácsony megünneplése várhatóan családi körben sem lesz egyszerű, részben a korlátozások, részben az utazás kockázatossága miatt.

Mindez megnöveli a lelki feszültségeket, sokaknál pedig fokozza a magány érzését. A társadalmi ritmuszavar az egyének életét is megváltoztatja.

A stressz extrém mértéke nemcsak nyugtalanságot, bizonytalanságot szül, de fokozza a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, a megváltozott táplálkozásstruktúra növeli az elhízás veszélyét, a mozgáshiány következményei is jelentkeznek. Az immunrendszer gyengül, emiatt szervezetünk kevésbé áll ellen a fertőzéseknek.

Mit tehetünk jól felfogott érdekünkben?

Építsük fel a napunkat. Az idő hasztalan múlatása helyett legyen minden napra olyan tevékenységünk, amelyre esetleg eddig nem jutott időnk, pl. a pince rendbetétele, a felesleges holmik selejtezése, kisebb javítások, amelyek elmaradtak.

Az étkezések továbbra is a megszokott módon történjenek, ne álljunk át alkalmi falásokra, állva evésre. Továbbra is adjuk meg a módját, még ha valaki egyedül él is.

Mindenképpen alapvető a mozgás. Szobában is lehet tornászni, edzeni. Naponta érdemes sétálni, futni, kerékpározni, természetesen a testi állapot függvényében.

Írjunk naplót, amelyben megjelenhetnének a naponta előforduló apró örömök, akár egy jól sikerült leves elkészítése vagy egy jó film megnézése, a családtagok telefonhívása, és a többi. Valamikor majd, visszatekintve, fontos dokumentuma lesz ennek az időszaknak, írhatunk bele emlékeket, családi történeteket is.

Éljünk napirend szerint! Így nem folyik szét az idő, jobban kézben tudjuk tartani a tevékenységeinket.

Használjuk az internetet vagy egyéb médiumokat, de parancsoljunk rá magunkra a híréhség kezelésében. Sok olyan hír van, amely tönkreteszi a hangulatot és utóbb kiderül, hogy hamis hírről van szó.

Milyen további ötleteket lehetne adni a magánynak, ennek a nagyon komplex érzésnek az enyhítésére? Természetesen ez korosztálytól, érdeklődési körtől, kapcsolatrendszertől függ, általános receptek nem léteznek.

 A legfontosabb: intenzíven ápoljuk kapcsolatainkat, akár naponta, akár néhány mondat erejéig. Az idős rokonokat, főleg, akik egyedül élnek, gyakran kérdezzük meg, mire van szükségük, miben segíthetünk. Ne feledjük, mi is rászorulhatunk segítségre.

Erősítsük meg a jó szomszédokkal való kapcsolatokat, ez is biztonságot ad. Mi is legyünk jó szomszédok. Ha idős, elesett szomszédunk van, akinek a gyermekei távol élnek, ajánljuk fel segítségünket a vásárlásnál, gyógyszerkiváltásnál. Utóbbi egyszerű meghatalmazással, a TAJ kártya számával megoldható.

Játsszunk! A napi játék frissíti az elmét, csökkenti a negatív gondolatok áramlását. Gyerekekkel szabadtéren is jó játszani, szülőkkel együtt még jobb. Minden társasjáték együttes élmény lehet.

Kreatív tevékenységekre is szükség van: ez lehet akár adventi naptár készítése, akár ajándékkészítés a családnak, barátoknak.

Próbáljunk ki új recepteket, süssünk finom süteményt a családnak  Ez fenntartja a közös asztalnak, mint a legfontosabb családi szimbólumnak megőrzését.

Magány ellen nagyon jó – ha van rá mód – kutyát, macskát örökbe fogadni, akár aranyhörcsögöt tartani. Ezzel gyakran egy életet mentünk meg, a gondoskodás pedig gyógyír a magány ellen, ráadásul mindennapi hasznos tevékenység.

A magány percekből áll össze súlyos teherré. Akár néhány percnyi figyelem, emberi törődés, egy apró gesztus is segíthet, mert így az egyedüllét is elviselhetővé válik, nem válik parttalanná, hisz bízni lehet abban, hogy érkezni fog a segítség.

Az emberség kötelező minden más ember iránt.  Mind egy hajóban evezünk. Vigyázzunk egymásra!

Ha elkeseredett, depressziós, hívja a

116-123 ingyenes számot!

Itt felkészült pszichiáterek, pszichológusok, kiképzett önkéntesek beszélgetnek a hozzájuk fordulókkal.  Kérem, ne féljen segítséget kérni!

Horváth Judit

pszichológus

EFI