A kiégésről - Szentendrei Járás Egészségfejlesztési Iroda

A kiégés fogalma (Freudenberger, 1980) egyre ismertebb napjainkban. Ennek oka, hogy egy olyan jelenségről beszélünk, amely egyre gyakrabban fordul elő. A fogalom mögött „krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota áll, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

Ebben a cikkben utánajárunk, hogy mit is jelent ez, és mit tehetünk, ha azt érezzük, hogy minket is fenyeget a kiégés veszélye.

Freudberger, aki először használta a kiégés „burnout” fogalmát, még nem ugyanazzal a jelenséggel találkozott, amely napjainkban megfigyelhető. Megfigyelései alapján a segítő szakmákban dolgozókat (szociális munkások, ápolók, orvosok, pedagógusok, pszichológusok, rendőrök, tűzoltók) érinti a jelenség, akik nap, mint nap nehéz emberi sorsokkal találkoznak. Napjainkra azonban megfigyelhető, hogy a felgyorsult élet, a halmozódó feladatok és szerepek hatására bármely szakmában dolgozó személy elérheti a túlterheltség azon szintjét, amely következtében a kiégés jelei jelentkeznek.

Az állapot kialakulásához számos tényező hozzájárul. Ilyenek a nem megfelelő munkahelyi körülmények, a pozitív visszajelzések és megbecsülés hiánya, a túlzott megterhelés, tisztázatlan elvárások, valamint a személyiséghez nem illeszkedő munkakör. A személyes tényezők közül fontos a munkával kapcsolatos beállítódás: az, hogy mennyire irreálisak az elvárásaink az adott szereppel és feladattal kapcsolatban. Emellett döntő tényező lehet a szabadidő és a magánélet különválasztásának képessége is.

Ennek következtében nagyobb eséllyel égnek ki azok a személyek, akik nagy elkötelezettséget éreznek a munkájuk iránt, hiszen ezeknek a személyeknek fokozott igénye van a pozitív megerősítésre és a szakmai sikerekre. Átlagosan egy évvel a munkába állás után kezdenek jelentkezni a kiégés tünetei: kiábrándultság, motivációvesztettség, ingerlékenység.

A kiégés jelei

Ha a következő tüneteket észleljük magunkon, akkor számba kell vennünk, hogy a kiégés veszélye fennáll.

A kiégés fizikai tünetei

  • kimerültség
  • gyakori betegeskedés
  • gyakori fejfájás, vagy izomfájdalom
  • változások az étvágyban vagy alvási szokásokban

A kiégés érzelmi tünetei

  • depresszióra utaló jelek, reménytelenség
  • teljesítmény csökkenés
  • alacsony önértékelés a munkánkat illetően
  • lelki kimerültség, empátiás készség csökkenése

Kiégés viselkedéses jelei és tünetei

  • visszavonulás a szociális kapcsolatoktól
  • halogatás
  • káros megküzdési stratégiák: alkohol, evés, gyógyszerek
  • frusztráció másokon való levezetése

A kiégés szakaszai

 Fontos tisztázni, hogy a kiégés nem egy hirtelen kialakuló állapot. Hosszú hónapok, évek alatt érzett érzelmi, fizikai és mentális terhelés útján alakul és fejlődik ki. A személy a kezdeti lelkesedés megszűnésével egyre fokozódó tehetetlenséget és a motiváció elvesztését éli meg. Ennek következtében pedig csökken a kompetenciaérzete, a munkáját monotonnak és értéktelennek éli meg.

  1. Kezdeti lelkesedés – Ebben a szakaszban a fokozott energikusság és bizonyítási vágy jellemzi a személyt. Hatalmas lelkesedéssel veti bele magát a munkába, azonban túlhajszolja magát, túl sok dolgot akar elvégezni túl kevés idő alatt, aminek következtében elhanyagolja saját szükségleteit, nem képes lazítani.
  2. Túlazonosulás – Összemosódnak a munkahelyi és magánéleti szerepek, minden a munka körül forog. A személy nem képes a munkahelyen hagyni a problémákat, a családi élet háttérbe kerül. Ebben a szakaszban lehetséges azonban egy jó kimenetel is, amely során reális kép alakul ki a munkáról, és a személy képes lesz határokat kijelölni és prioritásokat felállítani.
  3. Stagnálás – Az energia lassan elfogy, csökkennek az elvárások, a teljesítőképesség. A személy kimerül, nem érzi, hogy a befektetett energia megtérül, s ez az elkötelezettség és a nyitottság csökkenéséhez vezet.
  4. Frusztráció – Az apátia fázisát megelőzi egy érzelmileg fokozott állapot, amely során a személy irritábilisabb lesz, szigorúbbá válik a beosztottakkal, kollégákkal. Ezek mellett elindul a kudarckerülés irányába, ami azt jelenti, hogy a kihívásokat a kudarctól való félelem miatt elutasítja.
  5. Apátia – Az utolsó fázis az, amelyben a személy már negatívan viszonyul a munkához és a kollégákhoz is. Teljes reménytelenség lesz úrrá rajta. Ekkora a személy már teljesen kimerültnek érzi magát, elvesztette céljait és önbizalmát a munkájával kapcsolatban. Nem törekszik a személyközi kapcsolatok fenntartására sem, visszahúzódik.

Mit tehetünk?

A kiégés visszafordítható folyamat, azonban egyedül nem egyszerű szembenézni vele, ezért ne féljünk szakemberhez fordulni. Az első lépés mindenképpen a probléma felismerése, ezért fontos az önismeret és a tudatosság. Néhány dologban, mi magunk is tudatos változásokat eszközölhetünk.

  • Válasszuk el a lehetőségekhez képest a munkát és a magánéletet. Fordítsunk több figyelmet és energiát az általunk kedvelt szabadidős tevékenységekre.
  • Tartsunk szünetet a munkában. Használjuk ki az ebédszünetet, iktassunk be rövid stresszoldó (pl. légző) technikákat.
  • Keressünk új feladatokat! Próbáljunk kitörni a megszokásból és a monotonitásból a feladatainkat illetően.
  • Tanuljunk meg nemet mondani, és feladatokat átadni/megosztani. Ezzel csökken a túlterhelés és növekszik a teljesítmény.
  • Ügyeljünk arra, hogy ne legyenek irreális elképzeléseink a munkáról, fordítsunk időt arra, hogy megismerjük az erősségeinket és a korlátainkat.

Természetesen a helyzet megoldásához a külső tényezők is nagyban hozzájárulnak, így a munkahelynek törekednie kell arra, hogy a munkavállalói egészséges környezetben dolgozhassanak. Részünkről a legfontosabb minden esetben az egyensúly megőrzése. Meg kell találnunk a munka és a magánélet közötti harmóniát ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak lehessünk. Ez nem egyszerű feladat, nagy tudatosságot igényel, azonban a befektetett energia életünk minden területén megtérül.

Forrás:

https://mindsetpszichologia.hu/segitseg-kiegtem-a-burnout-jelei-es-oltasi-munkalatai

http://www.lelkititkaink.hu/burnout.html

Freudenberg (1974). Stuff burnout. Journal of Social Issues, 30(1).