Manapság az újságok és híroldalak naponta frissülő méretes szalagcímekben közlik, hány újabb áldozata van az éppen dúló világméretű koronavírus-járványnak. És a valóban sokkoló adatok és meredeken felfelé ívelő görbék láttán hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy más halálokok nagyságrenddel több halálos áldozatot szednek a járvány alatt – ahogyan ezt tették a járvány előtt és feltehetőleg tenni fogják a pándémia lecsengése után is. Ilyen tömeggyilkos a dohányzás is.
Érthető, ha járvány idején minden figyelem az aktuális globális közegészségügyi problémára irányul, és nincs ez másként a COVID-19 vírus okozta tömeges megbetegedések és nagyszámú halálesetek vonatkozásában sem. A sajtó nap mint nap újabb adatokkal szolgál a fertőzöttek és elhunytak számának alakulásáról, és naponta sokkolnak bennünket a makacsul felfelé ívelő görbék. Mindeközben könnyen megfeledkezünk azokról a betegségekről és egyéb közegészségügyi problémákról, melyek a járvány kitörésével nem szűntek meg létezni és valószínűleg a járvány megszűnése után is „hűségesen” elkísérnek bennünket.
Nézzük a konkrét számokat: a cikk megírásának pillanatában, április 19-e délutánjáig a koronavírus több mint 2 millió 360 ezer embert betegített meg és csaknem 162 ezer életet követelt. Ami kétségkívül tragikus adat, ám ha csak pusztán a számokat nézzük, a COVID-19 okozta megbetegedések és halálozási adatok nemigen veszik fel a versenyt néhány egyéb globális közegészségügyi problémával, melyekre mégis – most és korábban is – méltatlanul kevesebb figyelem irányul. A jelenlegi pándémiában „csak” annyi a rendkívüli, hogy járvány idején az ellátásra szorulók hirtelen, nagy tömegben „zúdulnak rá” az egészségügyi ellátó rendszerre, így bár sokan közülük „békeidőben” megmenthetők lennének, ám járvány idején éppen az egészségügyi hálózat túlterheltsége miatt nem jutnak megfelelő ellátáshoz, és tűnnek tova túlélési esélyeik.
De ha a járványhelyzet speciális körülményeit egy pillanatra figyelmen kívül hagyva pillantunk rá a statisztikákra, akkor azt láthatjuk, hogy bár a COVID-19 mostanra kétségkívül lekörözte az évről-évre jelentkező, szinte már-már az élet „természetes” velejárójának tekintett szezonális influenzajárványokat a maguk idei 146 ezres veszteséglistájával, többek között a csecsemőhalandósági értékek nagyságrenddel magasabbak évente 2,2 millió, 5 évesnél fiatalabb kisgyermek elvesztésével, de a rákbetegség is csaknem két és fél millió, a HIV/AIDS pedig több mint félmillió ember életét követelte máris az idei évből eltelt mindössze néhány hónap alatt. És természetesen nem feledkezhetünk meg a káros szenvedélyekről sem: az alkohol és az ezzel összefüggő betegségek idei áldozatainak száma meghaladja a 750 ezret, míg a dohányzásé ennek pontosan a kétszeresét, 1,5 milliót.
Ezekről mégis sokkal kevesebb szó esik a járvány árnyékában. Pedig fontos lenne erről is beszélni, részben a COVID-19-cel összefüggő aktualitása okán is, hiszen a dohányzás 14-szeresére(!) növeli a COVID-19-fertőzés súlyos formájának kialakulási esélyét. Ráadásul a dohányos nemcsak saját kockázatát fokozza a füstöléssel, hanem a passzív dohányzás révén a környezetében élőkét, köztük a gyermekekét is.
Ezen túlmenően az is bizonyosnak látszik, hogy a dohányzással összefüggő krónikus betegségek is növelik a COVID-19 okozta halálozást, de – hosszabb távlatban gondolkodva – azért is, mert a dohányzás olyan rizikófaktora egy sor betegségnek, köztük a tüdőráknak és a krónikus légúti betegségeknek, mely a dohányzásról való leszokással, az ezt segítő programokkal kiiktatható.
A dohányosok járvány idején is könnyebben halnak
Ahogyan a COVID-19 okozta világméretű járvány végigsöpör a Földön, a világszerte folyó intenzív kutatásoknak köszönhetően egyre többet tudunk meg a vírus és az általa okozott fertőzés természetéről. Az már a járvány egészen korai időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy a halálozás tekintetében – az idős korosztályon kívül – az átlagosnál nagyobb veszélynek vannak kitéve az idült betegségekben szenvedők.
Különösen nagy kockázatot jelenthet az a klinikai szituáció, amikor a COVID-19 iránti esendőséget növelő krónikus betegség éppen a tüdőt érinti. Iyen például a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), melynek létrejöttében – csakúgy, mint a tüdőrák kialakulásában – jelentős oki szerepet játszik a dohányzás. Ráadásul a COVID-19 többnyire éppen a tüdőt betegíti meg – súlyos, rendszerint mindkét tüdőt érintő gyulladás, szepszis, illetve akut légzési elégtelenség (ARDS) képében. A tüdőgyulladás gyógyult eseteiben általában nem marad vissza tartósan fennálló tüdőkárosodás, ez alól kivételt képez a COVID-19 okozta pneumonia, mely maradványtünetei révén akár hónapokon keresztül légzési problémákkal nehezítheti az alapbetegségként fennálló COPD miatt egyébként is állandó tünetekkel együtt élni kénytelen betegek életét.
Egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy a krónikus betegségek miért fokozzák a COVID-19 okozta fertőzés súlyosságát és a betegség okozta halálozást. Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott kutatás adatai szerint a koronavírus „tüskéivel” az angiotenzinkonvertáló enzim-2 (ACE-2) receptorához tapadva jut be az alsó légutak epitélsejtjein keresztül a gazdaszervezetbe, éppen ahhoz a receptorhoz kötődve tehát, melynek expresszióját COPD kapcsán, illetve aktív dohányosoknál emelkedettnek találták. Ez a valószínűsíthető összefüggés – legalábbis részben – magyarázatot adhat arra, hogy ebben a két populációban miért okoz súlyosabb megbetegedést, illetve több halálesetet a COVID-19.
A leszokás megfordíthatja a kedvezőtlen trendet
Többszörösen bizonyított tény tehát, hogy a dohányzás egyes betegségek – többek között a tüdőrák és a COPD – fokozott kockázatával jár. Az is igazoltnak látszik azonban, hogy a dohányzás elhagyása után a rizikó csökken, és bizonyos idő elteltével akár a dohányzás előtti szintre vagy annak közelébe tér vissza. Egy vizsgálat szerint a leszokást követően a COPD, szív- és érrendszeri betegségek és tüdőrák okozta összesített morbiditás és mortalitás mérséklődik. Egy másik vizsgálatban azt találták, hogy a dohányzásról való leszokást követően a légzésfunkciós értékek hanyatlásának üteme még súlyos COPD eseteiben is lelassul, és a betegek jobb életkilátásokra számíthatnak, mint káros szenvedélyükkel felhagyni képtelen társaik. De ugyancsak ezekkel a megállapításokkal csengenek egybe számtalan további vizsgálat adatai is, melyekben hasonló következtetésekre jutottak.
A COVID-19 járvány kapcsán az Európai Betegségmegelőzési Központ (ECDC, European Centre for Disease Prevention and Control) arra hívta fel a figyelmet a közelmúltban, hogy különös figyelmet kell fordítani a betegség lefolyását és halálozását jelentősen meghatározó, ugyanakkor megelőzhető vagy kiiktatható tényezőkre, melyek között az ECDC dokumentuma a gyógyszereken túl éppen a dohányzást jelölte meg kitüntetett helyen.
Ám még csak nem is kell a krónikus légúti betegségekkel kapcsolatos bonyolult kórélettani összefüggésekre gondolnunk annak belátásához, miért vannak nagyobb veszélynek kitéve a dohányosok a koronavírus-járvány kapcsán. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) honlapja arra figyelmeztet, hogy a dohányzás önmagában is fokozott fertőzési kockázatot jelent, hiszen a dohányosok gyakrabban nyúlnak a kezükkel arcukhoz és szájukhoz, ami növeli a kórokozó bejutásának a valószínűségét, de például a közösen használt vízipipák is a vírus továbbadásának forrásai lehetnek.
Akárhonnan nézzük is, a dohányzásról való leszokást segítő programok sikere manapság akár a jelenleg zajló pándémia lassításában is kamatozhat, ami nem jelenti azt, hogy a járvány lecsengését követően lazíthatunk erőfeszítéseinken. Mert attól, hogy vészterhes időkben kevesebb szó esik a dohányzás következtében elveszített életekről, a dohányzás, mint jelentős globális közegészségügyi probléma még volt, van, és sajnos valószínűleg még sokáig velünk is marad.
forrás: MedicalOnline
