A relaxációról - Szentendrei Járás Egészségfejlesztési Iroda

A relaxáció fogalma kb. 800 éves, francia jogi kifejezés: elengedni a rabot, a béklyóban töltött állapot elengedése. Innen ered a ma használatos relaxált állapot jelentése: elengedni a testet, a lelket “rabságban” tartó szorongást, félelmet, feszültséget és káros gondolatok özönét.

A relaxáció maga az ellazultság, nyugodtság, elengedettség állapota. Potenciája óriási.

A relaxációt nem lehet akarni, csak átadni magunkat neki. A relaxáció egy képesség, így a többi képességhez hasonlóan ez is elsajátítható. Néhány alkalom után mindenki képes nem csak testileg, de az elméjében is ellazulni. Fontos a saját élmény, a mélyülő tudatállapot megtapasztalása. A relaxáció alatt a fizikai ellazításon túl az idegrendszer ellazítása és feltöltése is megtörténik, amely így stabilizálódik.

Idegrendszerünk az a testi “szerv”, ami képes érzékelni az izgalmakat, az örömöt és a fájdalmat. Rendkívül érzékeny és kiválóan mutatja “tulajdonosa” fejlettségét. Ha az ember békés, nyugodt, kiegyensúlyozott életet él – és törekszik is erre –, akkor az idegrendszere stabil, erős és jól fel tudja dolgozni az élet szinte minden nehézségét. Vagyis képes gyorsan helyreállítani a lelki nyugalmát és nehezen billenthető ki belőle. Ha viszont valaki nyugtalan, zaklatott, erős külső hatásokban “gazdag” életet él, akkor idegrendszere legyengül, labilissá válik, azaz nem tud uralkodni önmagán: érzésein, indulatain, vágyain, s azok átveszik az irányító szerepet az életében. Belső nyugalmát, egyensúlyát egyre kevésbé tudja megtartani, így kiszolgáltatott játékszerévé válik minden – erősebb hatást kiváltó – külső körülménynek: időjárási frontoknak, a rossz híreknek, félelmeknek stb.

Aki tartósan elveszti kiegyensúlyozottságát, belső nyugalmát, az igazi énjét veszíti el, hiszen nem tud úgy reagálni a külső eseményekre, ahogyan szeretne, csak úgy, ahogy az ösztönei, indulatai megengedik. Ez pedig szélesre tárja a kaput az összes pszichés megbetegedés előtt.

Selye János kutatásai voltak az elsők, melyek a psziché és test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálni. Stresszelmélete (1930-as évek) szerint a stressz nem egyszerű betegség, hanem betegségsorozatok elindítója is lehet.

Ezért ajánlom szeretettel a relaxációs módszereket, mint az idegrendszer ideális karbantartóit.
Könnyen elsajátítható alapképesség, egy természetes állapot.

A relaxáció hatásai:

– Csökkenti a stresszreakciót, a stressz egyetlen természetes ellenszere.

– Tudatosabbá tesz a stressznek a testre és az elmére gyakorolt hatásaival szemben.

– Tudatosul a helyes légzés.

– A jelen érzése fokozódik.

– Pihentető, regeneratív.

– A test ellenállóképesége javul.

– Növeli az önbizalmat.

– Nyugodtabb alvást biztosít, az esetleges alvászavarok javulnak.

– Életszemlélet változást hoz, negatív gondolatok áthangolódnak.

– A figyelem irányíthatóvá válik pl. gyógyulásra, pozitív gondolatokra.

– A türelmet növeli.

– Segíti a tanulási folyamatokat.

– Összehangolja a két agyféltekét.

– Teljes testi-lelki megújulást eredményez: 20 perc relaxáció kb. 2 óra alvásnak megfelelő

pihenést nyújt a szervezetnek.

– Nő a szervek oxigénellátottsága.

– A megnövekedett endorfinszint kellemes közérzetet ad.

Tovább a program leírásához.